Több mint három hónapig figyeltem, hogy milyen napszakokban vagyok a leghatékonyabb, mely tevékenységekre megy el a legtöbb idő, és hogy például az alvás és étkezés milyen hatással van a munkateljesítményemre. Figyelem, száraz adathalmazokban gazdag statisztikapornó következik.

A szabadúszói élet legnagyobb vonzalmai közé tartozik, hogy végre nem kell minden nap felkelni hajnalok hajnalán, hallgatni a kompetenciát csak nyomokban tartalmazó csoportvezetőd újabbnál újabb ötleteit, és hogy alapvetően végre a magunk urai vagyunk. Mindez rettenetesen izgalmasan hangozhat a steril multiiroda üvegkalitkájában üldögélőknek, azonban korántsem olyan egyszerű a helyzet.

Abba például kevesen gondolnak bele, hogy egy digitális nomád számára nincs külön HR-es, nincs jogi osztály, és bizony az ügyfelekkel is neked kell egymagad megbirkózni. Ugyanígy tehát főnök sincs, aki hajt, és őszintén megmondja, hogy most már azért tényleg kezdj el dolgozni, mert különben sose rugdossuk át ezt a projektet a teljesség mennyei kapuin.

Kicsit olyan ez, mint ahogyan gyerekként „nagyok” szeretnénk lenni, hogy aztán végre senki se mondhassa meg, mennyi csokit ehetünk meg vacsora előtt. Aztán amikor felnővünk, már a joghurtok cukortartalmának a szupermarket sorai közötti bamba összeméregetése okozza az igazi örömöt. Vagy lehet, hogy csak nekem.

Az önfegyelem és a rendszeresség tehát a legnagyobb kincs és erőforrás is egyben minden szabadúszó számára, és amennyire távolinak vagy megfoghatatlannak tűnnek ezek a készségek – elvégre már régóta tudjuk, a „lányok rendesebbek, a fiúk meg lusták” –, a jó hír az, hogy mindez mérhető és formálható, és leginkább tanulható.

Ezen gondolat hajtott engem is, amikor belevágtam ebbe a kísérletbe még szeptemberben. A külső visszacsatolás, vagyis a pálcával járkáló morcos napközis tanárnéni helyett viszont úgy döntöttem, hogy talán jobb a tudományhoz fordulni!

A cikk meglehetősen száraz és szürke még szerintem is, szóval itt van néhány cuki vidra, hátha segít ezen!

Módszertan

Három fő dimenzióban kezdtem meg az adatgyűjtést egy gyönyörű Google táblázat segítségével. Ezek az élettani változók, a fogyasztási szokásaim, és az adott nap hatékonysági mutatói voltak.

Élettani változók közé olyanok kerültek, hogy mikor keltem, mennyit aludtam, voltam-e edzeni, illetve hogy mennyit sétáltam az adott nap. Sőt, az ezoterikusabb lelkületű olvasók kegyeinek kielégítése végett még azt is belevettem, hogy éppen milyen holdfázis van. A sétatávot a telefonom lépésszámlálója követte, a többi változót minden nap manuálisan írtam be.

Fogyasztási szokásaim közé az olyanok kerültek, hogy hány étkezésem volt aznap, mennyi vizet ittam, mennyi alkohollal mérgeztem magam, vagy éppen hány kávé fogyott. A vízmennyiség jegyzésére egy hasznos kis mobilalkalmazást használtam (Hydro Coach), az alkoholbevitelt a legjobb szándékú emlékeim alapján írtam fel, és az egységek meghatározásánál az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségbiztosítója által kiadott irányszámait követtem (egy korsó sör 2 egység, egy pohár bor 2 egység, két cent tömény 1 egység).

Hatékonysági mutatóim esetében már kicsit több magyarázatra szorulunk. Itt egyfelől néztem, hogy az adott nap hány pomodorót követtem el, másfelől egy Rescue Time nevezetű kis program segített.

A pomodoro egy időgazdálkodási módszer, melynek lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy huszonötperces blokkban dolgozunk egy adott feladaton, öt percet pihenünk. A munkám során igyekszem minden tevékenységet erre a rendszerre lefordítani, így úgy gondoltam, hogy érdemes bevenni ezt is változónak. A huszonötperces munka kemény fókuszban történik, mindenféle zavaró tényező nélkül, és emiatt négy pomodoro után általában pihennem is kell legalább egy órát.

A Rescue Time egy asztali és mobilos alkalmazás is egyben, mely figyeli és jegyzi, hogy mennyi időt töltünk egy adott honlapon, program vagy mobilalkalmazás használatával. Az időkövetésen túl kategorizál is a szoftver, és minden tevékenységet besorol valahova egy nagyon zavaró és nagyon hatékony ötlépcsős skálán. A facebookozás vagy hírolvasás például nagyon zavaró, míg mondjuk egy Word doksiban pötyögés nagyon hatékonynak mondható. A Rescue Time ez alapján minden napra (vagy akár órai bontásban is) képes megmondani, hogy mennyire voltunk hatékonyak, egy Productivity Pulse nevű, egytől százig terjedő mérőszámmal. Minél nagyobb ez a hatékonysági pulzusszámunk, annál tevékenyebb napot tudhattunk magunk mögött.

A végeredmény valahogy így néz ki.

Az egész történet csak nagyjából mondható tudományosnak, hiszen számos torzító tényező lép be, a teljesség igénye nélkül:

• Egyfelől sok változót magam vittem be, és bármennyire is próbáltam korrektül emlékezni, biztosan vannak hibák.
• Másfelől ugyan a 105-ös végső mintaszám egész korrektnek mondható, de azért megnyugtatóbb lenne egy ennél nagyobb is. Főleg, hogy ebben volt egy nyaralás is, ami tovább torzíthatott.
• Általában hosszú kávét vagy americanót fogyasztok, de néha becsúszik egy-egy kapucsínó, presszó vagy tejeskávé is, nem is beszélve mondjuk a fekete vagy zöld teákról. Ezek mind más koffeintartalommal bírnak, azonban most mindet egy kalap alá vettem, egy kávénak számított.
• Minden edzéstípust szintén egy kategóriába zsúfoltam be, bár a mozgásformát és élettani hatásait tekintve a jóga mondjuk teljesen eltér a futástól.
• Étkezésnek vettem minden olyan alkalmat, amikor egy banánnál vagy müzliszeletnél több fogy. Ez persze ismét csak nem teljesen korrekt, hiszen egy smack leves vagy gyümölcssaláta így ugyanakkora étkezésnek számít, mint a vasárnapok háromfogásos összcsaládi kalóriavérengzése.
• A produktivitási végső mérőszámom tovább torzítja a negatív irányba, hogy szinte minden pihentető tevékenységem a laptopomhoz kapcsolható. Vagyis itt hallgatok zenét, itt Netflixezek, itt olvasom a híreket és nézem a kedvenc Youtube csatornáimat, tehát nincs külön zenelejátszóm, okostévém vagy magazinelőfizetésem. Ez egyfelől tök jól mérhetővé tette az egész életem, másfelől elkeserítő hatékonysági mutatókhoz is vezetett.

Persze a cél nem is az volt ezúttal, hogy teljes koffeintérképet rajzoljak vagy kalórianaplót vezessek, az arányokra és összefüggésekre voltam kíváncsi. Az adatgyűjtés végeztével a táblázatot megtisztítottam, majd bevittem az IBM statisztikai szoftverébe (fizetős, de van próbaverzió), ahol különféle izgalmas számmágiával megnéztem, hogy mely változóim között vannak összefüggések, vagyis korreláció, legyen az szignifikáns vagy erősen szignifikáns (statpacsi).

Ezen a ponton érdemes bedobni a kötelező kitételt, vagyis attól, hogy két változó között van kapcsolat, még nem feltétlen következik, hogy van ok-okozati összefüggés is.

Tehát attól még, hogy erősen szignifikáns összefüggés van az adott évben medencevízbe fulladó emberek és az adott évben forgalomba került Nicholas Cage filmek száma között, az egyik nem következik a másikból. Legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint, de lehet, hogy Nick Cage egy alakváltó, és titkon embereket lökdös a vízbe. Hipotézisnek nem rossz.

Eredmények

Nem húzom tovább az időt, lássuk mire jutottunk. Kezdjük rögtön néhány érdekességgel, vagyis olyan dolgok következnek, ahol szignifikáns vagy erősen szignifikáns összefüggést mértem.

Élettani változók:

• Azokon a napokon, amikor sokat sétálok, hamarabb kelek és kevesebbet is alszom.
• Ha már sétálás, minél többet mért a lépésszámláló egy adott napra, annál kevesebbet bambultam a képernyőt. Ez mondjuk logikus, hiszen egy nagyobb, öt kilométeres séta eléggé időigényes.
• Minél később kelek, annál többet aludtam (na ne már). Ebben a szempontból amúgy nincs nagy rendszer az életemben, eléggé összevissza csúszkál a történet.
• Érdekesség, hogy minél később kelek, annál több időt fogok az adott nap képernyők előtt tölteni.
• Beszéljünk az edzésről. Edzésnapokon sokkal több vizet fogyasztok, és másnap általában később is kelek. Érdekesség, hogy a holdfázisokkal egybevág az edzési hajlandóságom, úgy néz ki például, hogy teliholdkor és fogyó Holdkor sokkal többször megyek mozogni, mint újhold és növekvő Hold idején.

Fogyasztás

• A hatékony napjaimon sok vizet és sok kávét fogyasztok – ez a koffein és H2O jótékony élettani hatásain túl azért is lehet, mert szeretek kávézókban lógni a munkanapokon. Érdekesség, hogy a víz és kávéfogyasztásom között önmagában nincs összefüggés, pedig elvileg a koffein dehidratál, ugye. Érdemes lenne megnézni, hogy az otthon töltött munkanapokon is sok kávét fogyasztok-e, és hogy ilyenkor is ugyanolyan hatékony vagyok-e.
• Ahogy várható volt, az alkoholfogyasztás rossz hatással van a hatékonyságomra, és már néhány egység után is romlik a másnapi teljesítményem.
• Ami meglepő viszont, hogy erős összefüggés volt aközött is, hogy mennyit töltök a gép előtt, és hogy mennyit iszom. Mondjuk ismét csak logikus, mivel ha az ember épp alkoholt fogyaszt a kispajtásaival, akkor valószínűleg nem munkában van. Vagyis legtöbbünk számára ez így van.
• Tudományosan bizonyított, hogy az alkohol rontja az alvásunk minőségét is. Ezt én ugyan nem nagyon tudtam mérni, de az látható, hogy amikor kimaradós estém van, akkor sokkal kevesebb lesz az alvás is.

Hatékonyság

• Nagyon komoly összefüggés volt a hatékonyságom (Productivity Pulse) és a pomodoro számok között. Magyarul azokon a napokon, amikor sok pomodorót lőttem el, hatékony is voltam. Ez azt jelenti, hogy látványosan érződik, hogy milyen időgazdálkodási rendszerben dolgozom.
• Ellentmondásnak tűnhet, de tevékeny napjaimon sokat lógtam közösségi médián – ez valószínűleg azért lehet így, mert a facebookot sokszor használom munkabeszélgetésekre. Ez amúgy egy rettenetes szokásom.
• A holdfázisok és a közösségi médiahasználatom között komoly összefüggés van. Ne kérdezzétek, miért.
• Amikor keveset alszom, többet instagramozom. Lehet, hogy fáradtan jobban érdekel, hogy milyen tökéletesnek látszó élete van másoknak, könnyebben lehangol!
• Ami viszont megnyugtatott, hogy a hatékonyságom rovására valószínűleg nem megy a közösségi médiahasználatom, tehát itt nincs összefüggés. Kevésbé megnyugtató gondolat cserébe, hogy nem volt olyan nap a kísérlet során, amikor nem néztem volna rá legalább pár perc erejéig a facebookra. Mind eladtuk a lelkünket.

Legek:

• Négy kávénál többet sosem iszom, de legalább egy mindig kell.
• A leghosszabb munkanapom 12 órás volt.
• Közösségi média napi használatánál a két véglet 490 és 14286 másodperc, mely 8 percet és közel 4 órát jelent. Az utóbbi amúgy valószínűleg egy keményebb munkanapot jelent, nem kell megijedni – nyugtatta magát a szerző.
• Sétalegek: 23000 lépés, mely egy lazább túranap volt
• Leghatékonyabb napom általában a hétfő, leglustább érdekes módon a csütörtök. Alkoholfogyasztás talán nem meglepő, hogy péntekre jut a leggyakrabban, valamint a legtöbbet vasárnaponként sétálok! �
• Az edzőnapok általában a keddek és csütörtökök. A legkávésabb napom a péntek.

Átlagok

• Egy átlagos napomon 8.2 órát alszom, 2.3 kávé fogy 2.7 liter víz mellett, valamint 0.74 egység alkohol is csak-csak lecsusszan. Emellett nagyjából minden másod-harmadnap edzem, illetve a napi 3.2 étkezésre jut átlag 7500 lépés, mely nagyjából 5.7 kilométer.
• Végezetül egy átlagos munkanapon 7 órát dolgozom, mely kifejezetten kényelmesnek mondható kívülről, ebben azonban nincs benne egy csomó egyéb projekt, mint például ez a blog sem.

Ha megismételhetném ezt a tesztet, beletennék egy olyat is, hogy mennyire éreztem magam boldognak aznap, illetve mennyire voltam a nap végeztével elégedett a munkateljesítményemmel. A számok nyelvére talán nehéz az ilyesmit lefordítani, mégis fontosnak érzem ezt, elvégre lehet az adatokat halmozni az idők végezetéig, mégis az ilyen személyes tanulságokból rajzolódik ki jobban az én, mint személyiség. Meg ki tudja, lehet, hogy kijönne az, amit az akadémikusok már régóta tapasztalnak a saját bőrükön is, vagyis hogy az alkoholizmus igenis rövidtávú boldogsághoz vezet.

Tanulságok az új évre

Az egész kísérlet mögött az egyik ihlető tényező Papp Gábor tavalyi írása volt (melyet azóta már megismételt az újévre is), mely az éves célokról, tervezésről és önértékelésről egy remek kis gondolathalmaz. Aki kicsit is járatos a hatékonyság témájában, az tudja, hogy a legnagyobb fegyver, melyre szert tehetünk a halogatás ezerfejű sárkánya ellen, az az idősíkokon átívelő önreflektáló kommunikáció.

Gábor cikkei is valahol erről szólnak, vagyis arról a képességről, hogy a jelenbeli éned rendszeresen értékelje a múltbeli cselekedeteid és célkitűzéseid, az utóbbiak megvalósulási arányát, és ezek alapján újakat találjon ki a jövőbeni énednek. Egyszerűen hangzik, nem?

A gyakorlatban piszok nehéz minden nap, hónapban, vagy évben rendszeresen és önámítás nélkül átgondolni, hogy mit csináltunk jól, és mit csinálhatnánk még jobban.

Ennek alapján 2018-ra rögtön ki is tűztem célnak például, hogy kevesebb időt töltök kevésbé produktív és határozottan függőségi, azonnali visszacsatoláson és örömszerzésen alapuló tevékenységekkel, gondolok itt például a hírolvasásra vagy a közösségi médiára. Itt bizony elég sok drága időm vérzik el. Persze lehet azzal érvelni, hogy a kikapcsolódás és a hobbik mindenkinek kellenek, de az igazi kérdés, hogy valójában tényleg kikapcsol-e az instagram, tényleg ad-e annyi érdekes információt az index.hu, és vajon van-e annyira szakmailag hasznos a reddit?

Egyszer olvastam valahol, hogy az életben való sikerességet nem csak úgy lehet mérni, hogy mennyi pénzünk van, milyen közösségben élünk, vagy éppen mennyire vagyunk ismertek.

Helyette az is lehet a sikeresség mércéje, hogy milyen arányban vagyunk a saját időnk urai.

Vajon egy főnök, egy tanár vagy esetleg különböző időrabló függőségek mondják meg, hogy mivel töltöd az idődet? Szabadúszóként bizonyos szempontból az első kettőt már sikerült leküzdenem, és talán itt az ideje többet is foglalkozni a harmadikkal!

Buék!