2035-re 1 milliárd digitális nomád lesz a munkaerőpiacon. De kik is azok a digitális nomádok, miért fontos ez, és amúgy is, hol van ebben az egészben a helye Magyarországnak?

Digitális nomád igazából majdnem bárki lehet, a definíció is eléggé gumi jelenleg. Régebben hívtuk a leányzót szabadúszónak, Magyarországon ismerik egyéni vállalkozóként is, de akár bedobhatunk olyan külföldi szavakat mellé, mint home office (otthoni munkavégzés), remote work (távoli munkavégzés) vagy independent professional (független szakember). Tegyünk egy kis rendet a fejekben:

digitális nomád tehát az, aki helyfüggetlenül végez valamilyen tech munkát.

Ilyen egyszerű. Ez egy elég nagy ernyő, és majdnem befér alá mindenki. A vállalkozó, aki Balin mojitót szürcsölgetve vezeti a webshopját, a programozó, aki amúgy fixen, teljes állásban kódolgat Taiwanból a New York-i munkaadójának, és az egyszeri szabadúszó dizájner is, aki Budapesten egy kávézóban ücsörögve rajzolgatja a logókat szintén budapesti ügyfelének.

A digitális nomádkodádásnak, mint ahogyan a definícióban is láthatjuk, tehát két meghatározó eleme van. Legyél helyfüggetlen, vagyis kis túlzással a világ bármely pontjáról végezhesd a munkád, és ebből szorosan következik, hogy valamilyen számítógéphez (tech) köthető legyen ez a tevékenység. Utóbbi azért fontos, mert ezekhez a munkakörökhöz általában nem kell semmilyen anyagi eszköz egy laptopon kívül. Nincs céges autó, nem kell iroda, nem kell hozzá műhely, csomagolósor, raktár, satu, gyalu, térkőcsiszoló… ugye értjük.

Fotó: KAPTÁR

Így néz ki ma egy digitális nomád

 
A jelenség annyira nagy volumenű, hogy igazán részletes, világra szóló kutatásokat még nem végeztek. Európai és amerikai viszonylatban viszont egész jó képünk van már a helyzetről. Az uniós EFIP és a brit IPSE jelentései például a független szakemberek helyzetét vizsgálták kontinensünkön, bár ez se egy teljes kép, hiszen a független szakember fogalom leginkább a bogár és a rovar esetére emlékeztet: vagyis nem minden digitális nomád mondható független szakembernek, ám minden független szakember digitális nomád. De jelenleg ezzel főzünk, szóval nézzük, az átlagos európai független szakember tehát:

• majdnem fele-fele arányban férfi vagy nő,
• fiatalnak mondható, vagyis 25 és 49 év közötti,
• főleg a fejlettebb tagországokból, vagyis az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Németországból vagy Olaszországból származik,
• és valószínűleg marketinggel, programozással, vagy valamilyen dizájnszakmával keresi a kenyerét.

Az IPSE kutatás trendeket is bemutat, és a 2000 és 2014 közötti időszak alapján eléggé drasztikusan növekedő képet fest a független szakemberek helyzetéről. Míg a kétezres évek elején alig volt mérhető a teljes EU-s munkaerőpiac viszonylatában a számuk, manapság már 4%-on állnak. A növekedési ráta nem akar alább apadni, és ismétlem, ez a kutatás csak a digitális nomádok egy szegletét, a független szabadúszókat mérte.

A helyzet az USA-ban se más, sőt, egy ottani kutatás alapján (Freelancers Union és az Upwork közös gyermeke) már most a teljes amerikai munkaerő 34%-a mondható ezúttal nem független szakembernek, hanem szabadúszónak. Ha folytatódnak a trendek, akkor 2035-re ez a szám már 50% körül lesz, vagyis a világ legnagyobb gazdaságának a fele.

Míg az előbbi független szakember értelmezésünk elég szigorú volt, addig az amerikai kutatás freelancer (szabadúszó) kerete már sokkal megengedőbb. Szinte mindenkit belevettek, aki valamilyen módon függetlennek mondható munkát végez (viszont még mindig nincs benne például a távoli munkavégzők tábora). További érdekesség ebben a kutatásban, hogy csináltak hozzá egy elég vad folyamatábrát is, hogy szerintük Te milyen freelancer vagy, ha egyáltalán az vagy. Sok sikert hozzá!

Milyen szabadúszó vagy?

A digitális nomádok évszázada

2035-re nagyjából 9 milliárd ember fog élni a bolygónkon. Ez a szám önmagában is meghökkentő, de ha azt nézzük, hogy a Föld minden kilencedik lakosa digitális nomád lesz, akkor még nagyobbat hőkölhetünk fel. A jövőbe ugyan senki se lát, de ha tovább rajzoljuk az utóbbi évek grafikonjait, akkor laza értelmezésben ugyan, de valóban kijön a matek. Beszéljünk tehát ezekről a meredeken felfelé ívelő trendekről, illetve arról, hogy mi is áll a hátterükben.

A folyamat több összetevős, de röviden és tömören úgy lehet összefoglalni, hogy globalizáció van, kérem szépen.

Egy berlini digitális nomádos konferencián elhangzott előadás szerint a mögöttes okok a mobilitás és zsugorodó világunk koordináta-rendszerében rajzolhatók fel:

• az internetelérések száma és átlagos sebességük drasztikusan növekszik világszerte,
• egyre olcsóbb az utazás, egyre több ember engedhet meg magának akár egy interkontinentális repülőjegyet is,
• közben javul az infrastruktúra, csökkenni fog az utazási idő, egyre gyorsabb vonatokat és repülőket találunk ki,
• egyre többen tanulnak meg nyelveket,
• a materiális javak felhalmozása egyre kevésbé jellemző, kevesebb lakást vesznek az emberek, több az albérlet világszerte,
• és végezetül, egyre kevesebb a házasság is, ami ismét csak csökkenti röghöz kötöttséget.

KAPTÁR

Aki lemarad, az kimarad: quo vadis Hungaria?

Az olyan gondolatok, mint kevesebb házasság, zsugorodó világ, vagy éppen kultúrák találkozása talán sok emberben félelmet kelthetnek. Elvégre ez a szép új, és meglehetősen globalizált világ a számos kincse mellett ugyanannyi kihívást is tartogathat, pláne egy kis országnak. A kritika sok esetben jogos lehet, hiszen ki akar egy olyan világban élni, ahol a kis kultúrák elsorvadtak és beolvadtak, a gigavállalatok a törvény felett állnak, és amúgy is mindenki otthon retteg egyedül és szomorúan. A globalizációt tehát érdemes kritikus szemmel nézni, de talán most ebben a cikkben lépjünk vissza egyet, és próbáljuk nem belehergelni magunkat egy lázálmos nemzethalál-vízióba. Beszélgessünk inkább a tényekről.

Az előbb említett EFIP és IPSE jelentések egyik legérdekesebb gondolata, hogy ugyan mind a 27 EU országot összefoglalják (vagy 28, attól függ, honnan nézzük), ám Magyarország pár nagyon laza említésen túl, szinte alig szerepel a két vaskos dokumentumban. Igazából nem túlzás azon megállapítás, hogy a perifériára csúsztunk.

Ez azért igazságtalan, hiszen talán kevesen tudják, de Budapest a digitális nomádkodás egyik fővárosa. Igen, világviszonylatban.

A lokációfüggetlen munkavégzés egyik nagy ötlete, hogy az amerikai munkavégző fogja magát, és nem fizeti ki a méregdrága albérletet San Franciscóban, hanem eljön Budapestre, és innen dolgozik. Ha tehát fogja magát John, és átteszi ide a székhelyét, akkor itt egyszerűen többet fog érni a fizetése, jókat ehet, élvezheti a csodaszép fővárosunkat, sok a program, királyak a bulik, vannak olyan furcsaságok, hogy kultúra és történelem, na és nem mellesleg a lányok is szebbek. Budapest meg örül, mert John szép dolgokat fog írni róla a blogjában, meghívja a barátait is látogatóba, és közben ez mind-mind pörgeti kis hazánk GDP-jét is.

“Európa egyik legolcsóbb fővárosaként Budapest hatékony tömegközlekedésével, remek szórakozóhelyeivel és ingyen wifis kávézóival vált vonzóvá a nomádok körében.” - BBC

nomadlist.com

A digitális nomádság egyébként választ is jelenthet számos, a magyar társadalmat jelenleg érzékenyen érintő kérdésre. Például fővárosunk lehet, hogy nemzetközi viszonylatban olcsónak mondható (még!), de az ide látogató szakemberek egytől-egyig nagyon elégedettek a helyi munkaerővel is. Közhely, hogy sok friss diplomásunk elvándorol a jobb munka reményében nyugatra, de arról már kevesebbet beszélünk, hogy közben a tudást hozzák is be a digitális nomádok, és ez kezd hatással lenni az itthoni gondolkodásmódra. Sorra indulnak a magyar start-up vállalkozások, fiatalok azon agyalnak, hogy mégis hogyan lehetne nagyot gurítani, illetve épp a napokban rendezik meg az első, direkt a témával foglalkozó Freelancer Fesztivált is. Valami már pislákol.

Ötletekből és szaktudásból eddig se volt hiány, de látni, hogy én is tudok annyit, mint a mellettem pötyögő John, és akár én is végezhetném az ő munkáját, az elég nagy löketet tud adni.

Ha meg tudok annyit, akkor előbb utóbb meg is fognak fizetni annyira, mint Johnt. Akkor tulajdonképpen miért is hagynám itt a hazám, családom, és barátaim?

Sőt, tegyünk még egy lépést, hiszen a világ, hála az égnek, nem szűnik meg létezni a körúton kívül! Debrecen például a repterével máris felkerült a térképre, és ha egy pillanatra elengedjük a fantáziánkat, nem nehéz látni ebben is az órási lehetőségeket. Az adottságaink jók, itt vagyunk Európa szívében, fél úton a pezsgő nyugat és a feltörekvő kelet között. Az infrastruktúra, mind digitális mind fizikai értelemben kielégítő, nyelvtudás és alap szakmai kompetencia terén, és ami a legfontosabb, kiművelhető emberfők tekintetében is jól állunk. Egy kis tudatos befektetéssel és fejlesztéssel akár az egész vidék bevonható lenne a játékba.

De tényleg, miért ne lehetne Debrecen a Cívis Chiang Mai? Vagy Szeged? Vagy Pécs? Ha a thaiok vagy az észtek képesek rá, akkor mi is.

Képekért köszönet a KAPTÁR közösségi irodának.

Tetszett a cikk? Lesd meg ezeket is!